HR
September 27, 2022

Quiet quitting - Minden amit tudnod kell a csendes kilépés jelenségről

Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelem összpontosul a “quiet quitting” jelenségre a közösségi médiában, és HR/munkáltatói körökben egyaránt. A TikTok-on júliusban bombaként robbant egy ezzel a témával foglalkozó videó, a #QuietQuitting kifejezés pedig azóta is több milliós megtekintést generál. Ebben a blogbejegyzésben megvizsgáljuk, hogy mit is takar pontosan a magyarul “csendes kilépés”-ként használt jelenség, hogyan csökkenthető ennek mértéke, és problémát jelent-e egyáltalán?

Mi az a “quiet quitting”?

Az angol kifejezés hallatán könnyen gondolhatjuk azt, hogy a munka csendes elhagyásáról, vagy a kilépés valamilyen formájáról van szó. Azonban ez nem így van. A magyar “csendes kilépés” fordításnál még találóbb a “csendes leszokás”-ként való hivatkozás, hiszen ennek során a munkavállaló nem hagyja ott az állását, hanem csak annyit dolgozik amennyit feltétlenül szükséges. Megcsinálja a kötelező feladatait, de nem túlórázik, nem megy be az irodába hamarabb, nem vesz részt az opcionális tréningeken/továbbképzéseken. A Gallup kutatása szerint ez a leírás az Egyesült Államokban dolgozó munkaerő felét jellemzi. A quiet quitting nem egy új jelenség, de a koronavírus-járvány kétségtelenül hozzájárult a felfutásához. Bryan Creely karriertanácsadó is azt figyelte meg, hogy sokkal többen határozzák meg magukat quiet quitterként az elmúlt másfél évben, mint korábban. Creely szerint ennek egyszerűen az az oka, hogy a dolgozók kiégtek a járvány alatt és belefáradtak a home office-ba, majd az irodába való visszatérés sokkot okozott. Fontos tényező azonban a bérek stagnálása is a növekvő infláció mellett. „Ha a fizetésed 2-3 százalékot növekszik, az infláció viszont 8-10 százalékot, eszedbe jut: minek is dolgoznál olyan keményen?!” (Lampért, 2022). Munkáltatóként mindez ijesztően hangozhat, de nem biztos, hogy a felfutóban lévő jelenség csak negatívan érintheti a munkavállalókat, és a céget. 

Jól is járhatunk vele?

A quiet quitting megosztja a munkaerőpiaccal foglalkozó szakembereket. A munkáltatók aggódhatnak a csökkenő elkötelezettség és produktivitás miatt, a munkavállalók pedig a teljes kiégés veszélyének szelét érezhetik meg. Az azonban tévhit, hogy ebben az esetben a dolgozó nem csinál semmit. A valódi quiet quitting esetében “pusztán” arról van szó, hogy valaki nem vállal többet, nem túlórázik, hanem a munkaidő végeztével egyből kikapcsolja a számítógépét. Ez pedig segítheti az egyensúly megteremtését, munka és magánélet között. Az elmúlt években gyakorlatilag a túlórázás kultúrája hódította meg a világot. Különösen a pályájuk elején járó fiatalok látják úgy, hogy az életüket csak akkor tudják sínre tenni, ha a munkahelyi előremenetelhez elvárt pluszt is elvégzik. Ebből kifolyólag sokan azért válhatnak quiet quitterré, hogy visszaszerezzék a munka-magánélet egyensúlyt. Munkavállalóként tehát segíthet a megfelelő határok meghúzásában a főnökökkel és kollégákkal szemben, ugyanakkor a munkánkat elvégezzük közben. Ezentúl a “felszabaduló idő” arra is lehetőséget ad, hogy átgondoljuk mi az a tevékenység, ami igazán fontos számunkra, és amit valójában végezni szeretnénk. 

A munkavállalókon túl, a munkáltatók is profitálhatnak a jelenség okozta hatásokból. Azoknak a dolgozóknak, akik elégedettnek érzik magukat a munka-magánélet egyensúly kérdésében, nő a termelékenysége és az elkötelezettsége, ezáltal pedig a cég profitja is megindulhat a növekvő pályán. Ráadásul a kiegyensúlyozott alkalmazott nagyobb valószínűséggel viselkedik barátságosan és nyíltan a munkahelyén, márpedig jelentős részben ez teremti meg azt a környezetet, amely mindenki számára élvezhetőbbé teszi a munkavégzést (Torontáli, 2022).

Hogyan csökkenthető a “quiet quitting” mértéke?

Noha a quiet quitting-nek van pozitív hozadéka is, ne felejtsük el, hogy alapjában véve egy intő jel arra vonatkozóan, hogy valami nincs rendben. Ezért is fontos vezetőként követni azokat a lépéseket, amik segítenek a csendes kilépés mértékének csökkentésében. Lássunk ezek közül három példát:

Alapvető feladatok újradefiniálása

A munkakör bővülése és változása az idő előrehaladtával természetes. Ha a dolgozó jól végzi a munkáját, újabb és újabb feladatokat kap, előléptetik és több teendőt kell összefognia. Időnként nem árt leülni a vezetővel, és meghatározni, hogy melyik feladatok alapvetőek, és melyek az extrák. Ezáltal lehetőség nyílik a főbb feladatok még magasabb színvonalú elvégzésére, és a munkán kívüli feltöltődésre is.

Munkavállalók meghallgatása

Vezetőként fontos időt szánni a beosztottakkal való aktív interakcióra, és a kollégák meghallgatására is. Így derülhet fény arra, hogy a dolgozók mivel elégedettek, milyen javaslataik vannak, és mi az amit nem élveznek a munkájukban. Nem minden munkavállaló egyforma. Van akinek a gyors előrelépési lehetőség, másoknak a rugalmas munkavégzés fontos. Ha meghallgatjuk őket, és odafigyelünk az igényeikre, csökkenthető a csendes kilépés mértéke. 

A vízióhoz való kapcsolat megteremtése

Ahhoz, hogy csökkentsük a quiet quitting mértékét, elengedhetetlen a munkavállalók vízióhoz való kapcsolatának megteremtése. A dolgozók szeretnének valami náluk “nagyobb dolog” részesei lenni. Ha tudatjuk velük, hogy munkájuk miért fontos a cég jövőképében, és küldetésének elérésében, motiváltabban és produktívabban fognak dolgozni, a befektetett munkáról való “leszokás” helyett.

A cikkhez felhasznált források:

Forbes LINK

Harward Business Review LINK

G7 LINK

marie claire LINK

Gallup LINK

Együtt az okos pénzügyekért!

Iratkozz fel hírlevelünkre, és értesülj első kézből praktikus tippjeinkről és időszakos kedvezményekről!